Oly szomorú egyedül lenni, Valakit mindig hiába keresni! Valakit várni ki nem jön többé, Valakit szeretni titokba örökké!
Az életben legszebb ifjúnak lenni,mindenkinek örülni,vidámnak lenni!
Ha sírnod kell akkor is nevess,Ne gyűlölj,inkább csak szeress!!
Kértem az Istent engedjen feledni,az volt a válasz még mindig kell SZERETNI!
Szeretnék szeretni,szemedben könny lenni,Arcodon lefolyni s ajkadon gyengéden meghalni!
Álmaink ösvényét járva, a messzeség fogja a kezünk. Csillagokkal hinti utunk, hogy higgyünk.....
Addig vagy boldog mig valaki szeret, ki a bajban fogja a kezed, hogy milyen fontos volt neked akkor tudod meg, ha már nincs veled.
Ha átölel a csend, csak RÁD gondolok, lemondani RÓLAD még most sem tudok. Lemondani arról, kit a szív igazán szeret, ily nagy áldozatot ember nem tehet!
Szeretlek amíg csak élek, a szívem legmélyén visellek. Bár nem láthatlak, de gondolatban mindíg velem Vagy.
Tudod mi az igaz szerelem? Vágyni utánad, bár nem lehet, Szívem dobban, lelkem fáj, hiába minden,mégis vágyom Rád!
Ami vágyad van, csak akarni kell. De a szerelemért sokat tenni, tenni kell!
Tedd a szívedre mindkét kezed, Érzed azt, hogy van ki igazán szeret!
"Ha örülsz, én is örülök veled, a sors adott Neked!
Ha egyszer egy szerető szívre vágysz, és se közel, se távol nem találsz, Jöjj el oda, ahová engem temettek, ott a föld megsúgja mennyire szerettek...
Vágyom Rád, mint sivatag a vízre, mint épp test, az egészséges szívre. Kellesz nekem, mint a két kezem, Túl fontos vagy nekem, Általad létezem!
Ha este kigyúlnak a fényes csillagok, baj, hogy Te ott, én meg itt! Ezért ma a csillagokkal üzenem: Jó éjszakát Kedvesem!
Te vagy a kezedet, Te vagy a vég, nélküled felhős az ég. Csak Veled látom szépnek a napot, Csak téged szeretlek, remélem tudod!?
A párhuzamosok a végtelenben találkoznak. Nekem Te vagy az én párhuzamosom. Mikor találkoztunk, az volt a végtelen.....
Te légy a kincsem, Te légy a csendem. Te légy a szó, ami nincsen. Te légy a párom, álmodd az álmom. Te vezess által az égi varázson!
"Bőröd illatát most is ízlelem, Vágytól égő szemed sose felejtem. Tested s testem súrlódását érezni vágyom, Hogy együtt legyünk túl ezen a Világon."
Hunyd le szemed, Most ott vagyok Veled! Fogom a kezed, Az utolsó lélegzetem is a Tied....
Csak Rád gondoldok, Csak Te jársz a fejemben, Csak Téged féltelek, Csak Téged szeretlek! Csak én nem érdekellek Téged, Csak engem nem szeretsz. Csak az enyém soha nem lehetsz, Csak én nem élhetek Nélüled.... bánatod látva elfog a félelem..."
Úgy szeretnék sokszor vándor felhő lenni, suttogó széllel hozzád elrepüni. Szép szemedbe nézni, csókolni a szádat, Veled tölteni hosszú éjszakákat.
Bárhol is jársz, melletted ott vagyok, vigyázok Rád, ha alszik angyalod. Egyedül nem hagylak sohasem, ígérd meg Te is ezt nekem!
Szemembe nézz, Szívembe látsz, Ha szerelmet kérsz ott mindig találsz. Csak annyit mondj: SZERETLEK ÉN! S ez lágyabban cseng mint száz költemény!
Ha egy könnycsep legördül arcomon, az azért van, mert hiányzol nagyon, a hiányod megszokni soha se fogom, mert itt élsz szívemben, s ez jó nagyon!!
Amíg a hangod végre rámtalál, amíg a lábad előttem megáll, álmodok mindent, amit csak lehet... Számtól a szádig tartó éneket."
Vigyázz a kincsre, nagyon vigyázz. S ezzel a tűzzel sose játsz! Csak merülj el szép szeme világában, s ajkad forrjon bele szerelmed ajkába!
"Gondolataim fonalait kötögetem. Hiszen csak Rajtad jár az eszem. E kötés egy nagy sóhajözön, mely közé arcod is beleszövöm!"
Ha elmerném mondani, amit most gondolok, megtudnád, hogy Rólad álmodok. Ha eltudnám mondani,amit most érzek, megtudnád, hogy mennyire féltelek és mennyire Szeretlek Téged!
"Bársony hangod alatt aludna a szívem, Te vagy a legszebb kincsem! Őrült ereimben dalolna a vérem... Szépen, csendben.."
Kezem, kezed nélkül, mint virág illat nélkül, Ajkam ajkad nélkül,, mint hajnal harmat nélkül, üres vagyok Nélküled, mint víz nélkül a tengerek!
Ugye nem?
Ne akarj megölni!
Ugye nem?
Ne akarj elmenni!
Ugye nem?
Ne hagyj itt, egyedül!
Ugye nem?
A halál el nem kerül...
Ugye vársz?
Én várlak téged!
Mondd, hogy vársz!
Még mindíg féltlek!
Maradj még!
Fáj a magány!
Maradj még!
A szerelem bennem
Még mindig ég!
Ugye vége?
Ne mondd, kérlek!
Ugye szép lesz?
A jövőnk az égben..
Ugye szép volt?
Míg együtt voltunk..
Nekem még szép
A közös múltunk...
Ugye vigyázol?
Vigyázz magadra!
Ha már nem hagyod,
Hogy vigyázzak másokra...
Ugye nem?
Nem veszett kárba...
Ugye nem?
Ne legyen árva
Az érzés, mi kettőnkből fakadt,
S most egy szeszély folytán ketté szakadt...
Ugye nem?
Ugye, nem...
Nem...
nem lehet..
hogy vége legyen...
Ugye nem....
Csak Neked:
Néha nem értelek,
s közben úgy féltelek,
s van mikor úgy szeretlek,
hogy ha megölelnélek,
félnék,hogy összetörlek!
Mosolyod az ételem, szemed ragyogása az italom. Tekinteted az életem, ha nem láthatnálak,talán nem is léteznék.
Fáj a lét, a létezés. A lefekvés, az ébredés. Fáj a múlt, fáj a jelen, Mindez azért, mert nem vagy Velem!
Minden nap adhat valami újat. Minden éjjel hozhat valami szépet. De senki nem hozhatja viszza, Az elvesztegetett életedet!
Nézz ki az ablakon, s felhőtlen az ég. Közben a vágyaim szállnak feléd. Arra gondolok most milyen jó lenne veled, vajon most hiányzom-e neked?
"Annyira fáj, hogy nem vagy velem, nem karolsz át kedvesem. S nem símogatod a testem szerelmem. Várom, hogy visszatérj hozzám, hogy ne kínozzon a magány."
"Te vagy Nekem a vízen megcsillanó napsugár, egy naplementés nyári éjszakán. A víz nyugodtan megpihen, az én szívem hozzád így üzen: Minden percben HIÁNYZOL Nekem!"