VeRSeK!
Én nem tudom mi ez, de jó nagyon Elrévedezni némely szavadon, mint alkonyég felhőjén, mely ragyog, És rajta túl derengő csillagok. Én nem tudom mi ez, de édes ez, Egy pillantásod hogyha megkeres, mint napsugár, ha villan a tetőn, holott borongón már az este jön. Én nem tudom mi ez, de érezem, hogy megszépült megint az életem, Szavaid selyme szíven simogat, Mint márciusi szél a sírokat. Én nem tudom mi ez, de jó nagyon, Fájása édes, hadd fájjon, hagyom Ha balgaság, ha tévedés, legyen Ha szerelem, bocsájtsd ezt meg nekem!
Álmomban Furcsa álmot láttam, Álmomban elötted áltam. Furcsa világ az álom, Azt mutatja amire vágyom. Tudja mit szeretnék, Tudja ha veled lehetnék...
Az álom oly valós, Mégis oly valótlan. De oly jó volt álmodni, Oly jó volt álmomban. Ilyen szépet még soha... Sohasem álmodtam!
Hisz valóban... Isten a legjobb szobrász, S Te vagy legszebb műalkotása. Égi anygaloknak Élethű földi mása. Álmomban veled voltam De jött a reggel, S ágyamban nélküled Egyedül ébredtem fel.
Álmomban velem vagy Ezt hivén... Szép szádat csókoltam... De a párnát csókoltam én. S miközben karom Ölelni vágyta testedet. Csak a párna pelyheit Ölelte helyetted... Ha lehetne...
Ha lehetnék párnád, Melyen alszol csendesen. Vagy lehetnék takaró, Mely rajt nyugszik testeden. Vagy lehetnék tolpihe, Mellyel kezedben játszol, Ha lehetnék a kabátod, Mely melegít ha fázol.
Ha lehetne...
Ha lehetnék tintafolt, Mely nyomot hagy ujjadon. Vagy lehetnék könnycsepped, Mely átsiklik ajkadon. Vagy lehetnék italod, Mely ontja a szomjadat. Ha lehetnék éjszaka, Mi elhozza álmodat.
Ha lehetne...
Ha lehetnék szellő Mely fújja a hajadat, Vagy lehetnék napsugár, Mely lágyan símogat. Vagy lehetnék esőcsepp, Mely végigfut karodon, Ha lehetnék boldogság, Mely piroslik arcodon.
Nincs semmi vagyonom, Mégis gazdagabb vagyok mindenkinél!! Mert van egy kincsem miröl más még csak nem is álmodozhat! Mely többet ér mindennél!! Melyböl csak egy van-e világon, Melyre mindig vágytam!!
Te vagy az a kincs!!!! Hol van az a csillag, amely hozzád vezet, Hol van az a madár, mely énekli a neved, Hol az a napsugár, mely téged símogat, Hol van a két karod, mely engem hívogat, Hol van az a szellő, mely összekócol téged, Hol van az az utca, mely őrzi a lépted, Hol van az az éj, mely ringatja az álmod, Hol van az út vége, ahol meg kell állnod, Merre indulsz el, ha újra menni kell, Hol lesz a végcél, ahova érkezel? Ott, hol testben nem, de lélekben létezel. Ahová én végig, végig elkísérlek, S veled leszek mindig, ameddig csak kéred!
ESZPERENTE SZERELEM
Egyetlenem! Felelnem kell kedves versedre, mely telve szerelemmel s mely lelkemet melengette. Este Veled csevegtem s nem feledhetem. Egyre ezen merengek: egyszer Veled... szerelmes-kettesben... felejthetetlen lenne! Fekete-selyem nesztelen este... Enyhe lebbenet... Levetkeztem, testem meztelen tested mellett. Kezed kemence, melengetsz, mert reszketek. Szeretlek. Szeress! S mennybe megyek Veled.
Szeretlek, szeretlek egyetlen szerelmem, Legszebb fejezete egyetlen lelkemnek. Melletted e szerelmet nem lehet megvetnem. Szerelem ez, nem mese, egyezem veled, Egyetlen szerelmem. Melletted lennem, ez egy szerencse. Szeretlek, nem tehetek ellene. Szemem szemedet kereste, remegve. Ketten fellegek felett nevetve, lebegve, Szemem szemedet szeretettel kereste. Csendesen elmerengve e szerelmen, Szeretetten lelkem beleremeg. Este felrebbenek, szemedet keresem, De nem lelem, egyetlen szerelmem. Szerelmesebb nem lehetek eme szerelemben, Legszebb, egyetlen kedvesem. Szeretlek, szerelmem, e szerelemmel vesztes nem lettem. Beleleheltem lelkem e versbe, Ezt jegyzem le neked, egyetlenem. Meleg szelek lelkesedve, szerelmeseket melengette. Gerle levelemet elvette, Elrebben vele fellegek felett, Meleg szeleken messze, egyre messzebb repked. Csendesen befejezem versemet, Szerencse, szerelem, Ez kell nekem, kedvesem.
Valaki titokban rólad álmodik Valaki rólad szövi legszebb álmait. Valaki téged nagyon-nagyon szeret, Valaki boldog, ha melletted lehet. Valaki szemében miattad könny ragyog, S bevallom ez a valaki, én vagyok.
Mikor rád gondolok szívem nagyot dobban Senkit sem szerettem nálad soha jobban.
Te vagy az első kinek hinni tudok, te vagy az első, kinek hazudni nem tudok, te vagy az első kit feledni soha el nem fogok, Te vagy az első kit igazán szeretni tudok!
Szeress, mert rövid az élet, Szeress, mert szeretlek téged. Szeress, hogy boldog legyél, Szeress, nehogy egy életet tönkre tegyél. Szeress, hogy viszont szeresselek, Szeress, hogy tudjam szerethetlek. Ameddig szeretsz, addig élek, Szeress sokáig, mert meghalni félek!
SZeretnélek minden percben látni, Elfeledni, mind azt ami úgy tud fájni. Rózsák nyílása, levelek hullása, Elmulasztott percek megbánása. Téged szeretlek amíg élek, Lelked enyém, add nekem a szíved, Elolvasod versem függőleges sorát Könnyen megtudod miért vágyom úgy rád!
Ha ismerném a lelked rejtelmes titkait, Ha tudhatnám a szíved szárnyaló vágyait, S ha szabadságban érzéseid semmivel nem gátolom, Ígérem, hogy álmaidat én valóra álmodom!
Mikor az ágyban fekszek, mindig arra gondolok, hogy azt az ezer dolgot, szépet, amit tőled kapok hogyan viszonozhatom. El soha nem titkolom, hogy nekem Te vagy a fény a csillagon...
Te vagy a Nap az égen, Te vagy a Hold az éjben, Te vagy az édes az ízben, Te vagy a szép az éjben, Te vagy aki megnevettet, Te vagy aki kényeztet. Te vagy,akit ölelhetek, Te vagy, akit szerethetek.
Több vagy mint az első szerelmem, Mert csak is Te vagy az egyetlen. Mást szeretni már nem is tudok És míg vagy, soha nem is akarok. A lelkemben érzem a melegséget, mikor itt fekszel mosolyogva mellettem. Te vagy a legszebb dolog itt az életben, elveszíteni Téged olyan lenne, mintha szemem világát vennék el. Többé már nem látnám a világot, csak a rosszat és a szomorúságot!
Szerelmed gyötrő lángja, szúr, éget, fájdalmat okoz Kioltja szivem tűzcsokrát, állandó fagyot hoz Ha szeretnél Nem éreznék lelkemben melletted is magányt Ha szeretnél Nem azt válaszolnál belül kérdésedre: Szeretsz? ... Talán Ha szeretnél Felfognád életem felett mekkora kezedben a hatalom Ha szeretnél Nem ez maradna mindig mikor hazamész: fájdalom Ha szeretnél Szemed nem sírt, nem hazudott volna Ha szeretnél Fájdalmat okozni szívednek..... soha nem volt oka De te nem szeretsz! Már előttem rég megtaláltad a tökéletest! De te nem szeretsz Hazudj az ő szemébe, vele teljen neked el az est De te nem szeretsz Fájdalommentes életem, rögtön fájt mikor megismertelek De te nem szeretsz Kérlek vele ismertesd meg milyen a fájó szerelem!
Tudod mi a Bánat? Várni valakit, aki nem jön többé Eljönni onnan, ahol boldog voltál, Otthagyni szívedet örökké. Szeretni valakit, aki nem szeret Téged Kergetni egy álmot, s soha el nem érni Csalódott szívvel mindig csak remélni Megalázva írni egy könyörgő levelet Szívdobogva várni, ó, nem jön rá felelet Szavakat leírni, mik szívből fakadnak Rózsákat öntözni mik elhervadtak Hazudni hamis lemondással Hazamenni könnyes zokogással Otthon átsírni hosszú éjszakákat S imádkozni, hogy ő meg ne tudja, hogy mi a BÁNAT!
Elmegyünk egymás mellett s az arcod Rám nevet, kacagva köszöntelek Én is, de hangom kissé megremeg S nem venné észre rajtam senki sem, hogy titokban könnyes lett a két szemem. Egy halk sóhaj ez volna minden, S mennék tovább csendesen.
Ha valaki azt kérdezné Tőlem: Mit jelentesz Te Nekem? Talán könnyelműen azt felelném: -Semmit, semmit csupán.... az ÉLETEM!
Most nem lát nem hall nem is érez Most vár csak vár hisz ezer szívből vérez Most ezer szívnek ezer fájdalma is kevés Hogy leírja mit érzett mikor azt mondták elég
Összecsuklott mint megtiport áldozat Összeomlott mint hősök előtt a vár fala Összedőlt mint egy apró emlék Összetörték szerelemes lelkét!
Most már nem figyel az élet szépére Most már nem fülel a halk zenére Most már nem kér az élettől mást Csak lássa szeméből a szerelmes pillantást Ő az akit ha meglátok egy pillanat alatt meghátrálok Ő az akivel hosszú időn át ismertük egymás minden gondolatát!
Most már nem tudom mit higyjek azt hittem ismerem de mégsem Rám nézett és összetört egy másodperc alatt azt mondta a szerelem most már nem ugyanaz!
Szeretem és ezt nem is titkolom Szeretem mert ő lett a napom és csillagom Szeretem mert ő az aki ha rám nevet Boldogságtól sírva kezei között halok meg!
Nem hagyva mást, csak csalóka reményt, Hogy talán még felvirrad, s meglátom a fényt. Azt a fényt, melyet csak te adhatsz nekem, Kérlek, had ne éljek ezután sötétben!
|