VeRSeK!

Én nem tudom mi ez,
de jó nagyon Elrévedezni némely szavadon,
mint alkonyég felhőjén, mely ragyog,
És rajta túl derengő csillagok.
Én nem tudom mi ez, de édes ez,
Egy pillantásod hogyha megkeres,
mint napsugár, ha villan a tetőn,
holott borongón már az este jön.
Én nem tudom mi ez, de érezem,
hogy megszépült megint az életem,
Szavaid selyme szíven simogat,
Mint márciusi szél a sírokat.
Én nem tudom mi ez, de jó nagyon,
Fájása édes, hadd fájjon, hagyom
Ha balgaság, ha tévedés, legyen
Ha szerelem, bocsájtsd ezt meg nekem!


Álmomban
Furcsa álmot láttam,
Álmomban elötted áltam.
Furcsa világ az álom,
Azt mutatja amire vágyom.
Tudja mit szeretnék,
Tudja ha veled lehetnék...

Az álom oly valós,
Mégis oly valótlan.
De oly jó volt álmodni,
Oly jó volt álmomban.
Ilyen szépet még soha... Sohasem álmodtam!

Hisz valóban...
Isten a legjobb szobrász,
S Te vagy legszebb műalkotása.
Égi anygaloknak
Élethű földi mása.
Álmomban veled voltam
De jött a reggel,
S ágyamban nélküled
Egyedül ébredtem fel.

Álmomban velem vagy
Ezt hivén...
Szép szádat csókoltam...
De a párnát csókoltam én.
S miközben karom
Ölelni vágyta testedet.
Csak a párna pelyheit
Ölelte helyetted...
Ha lehetne...

Ha lehetnék párnád,
Melyen alszol csendesen.
Vagy lehetnék takaró,
Mely rajt nyugszik testeden.
Vagy lehetnék tolpihe,
Mellyel kezedben játszol,
Ha lehetnék a kabátod,
Mely melegít ha fázol.

Ha lehetne...

Ha lehetnék tintafolt,
Mely nyomot hagy ujjadon.
Vagy lehetnék könnycsepped,
Mely átsiklik ajkadon.
Vagy lehetnék italod,
Mely ontja a szomjadat.
Ha lehetnék éjszaka,
Mi elhozza álmodat.

Ha lehetne...

Ha lehetnék szellő
Mely fújja a hajadat,
Vagy lehetnék napsugár,
Mely lágyan símogat.
Vagy lehetnék esőcsepp,
Mely végigfut karodon,
Ha lehetnék boldogság,
Mely piroslik arcodon.

Nincs semmi vagyonom,
Mégis gazdagabb vagyok mindenkinél!!
Mert van egy kincsem miröl más még csak nem is álmodozhat!
Mely többet ér mindennél!!
Melyböl csak egy van-e világon,
Melyre mindig vágytam!!

Te vagy az a kincs!!!! Hol van az a csillag, amely hozzád vezet,
Hol van az a madár, mely énekli a neved,
Hol az a napsugár, mely téged símogat,
Hol van a két karod, mely engem hívogat,
Hol van az a szellő, mely összekócol téged,
Hol van az az utca, mely őrzi a lépted,
Hol van az az éj, mely ringatja az álmod,
Hol van az út vége, ahol meg kell állnod,
Merre indulsz el, ha újra menni kell,
Hol lesz a végcél, ahova érkezel?
Ott, hol testben nem, de lélekben létezel.
Ahová én végig, végig elkísérlek,
S veled leszek mindig, ameddig csak kéred!

ESZPERENTE SZERELEM

Egyetlenem!
Felelnem kell
kedves versedre,
mely telve
szerelemmel
s mely lelkemet
melengette.
Este Veled
csevegtem s
nem feledhetem.
Egyre ezen
merengek:
egyszer Veled...
szerelmes-kettesben...
felejthetetlen lenne!
Fekete-selyem
nesztelen este...
Enyhe lebbenet...
Levetkeztem,
testem meztelen
tested mellett.
Kezed kemence,
melengetsz,
mert reszketek.
Szeretlek.
Szeress!
S mennybe
megyek Veled.

Szeretlek, szeretlek egyetlen szerelmem,
Legszebb fejezete egyetlen lelkemnek.
Melletted e szerelmet nem lehet megvetnem.
Szerelem ez, nem mese, egyezem veled,
Egyetlen szerelmem.
Melletted lennem, ez egy szerencse.
Szeretlek, nem tehetek ellene.
Szemem szemedet kereste, remegve.
Ketten fellegek felett nevetve, lebegve,
Szemem szemedet szeretettel kereste.
Csendesen elmerengve e szerelmen,
Szeretetten lelkem beleremeg.
Este felrebbenek, szemedet keresem,
De nem lelem, egyetlen szerelmem.
Szerelmesebb nem lehetek eme szerelemben,
Legszebb, egyetlen kedvesem.
Szeretlek, szerelmem,
e szerelemmel vesztes nem lettem.
Beleleheltem lelkem e versbe,
Ezt jegyzem le neked, egyetlenem.
Meleg szelek lelkesedve, szerelmeseket melengette.
Gerle levelemet elvette,
Elrebben vele fellegek felett,
Meleg szeleken messze, egyre messzebb repked.
Csendesen befejezem versemet,
Szerencse, szerelem,
Ez kell nekem, kedvesem.

Szeress, mert rövid az élet,
Szeress, mert szeretlek téged.
Szeress, hogy boldog legyél,
Szeress, nehogy egy életet tönkre tegyél.
Szeress, hogy viszont szeresselek,
Szeress, hogy tudjam szerethetlek.
Ameddig szeretsz, addig élek,
Szeress sokáig, mert meghalni félek!

SZeretnélek minden percben látni,
Elfeledni, mind azt ami úgy tud fájni.
Rózsák nyílása, levelek hullása,
Elmulasztott percek megbánása.
Téged szeretlek amíg élek,
Lelked enyém, add nekem a szíved,
Elolvasod versem függőleges sorát
Könnyen megtudod miért vágyom úgy rád!

Ha ismerném a lelked rejtelmes titkait,
Ha tudhatnám a szíved szárnyaló vágyait,
S ha szabadságban érzéseid semmivel nem gátolom,
Ígérem, hogy álmaidat én valóra álmodom!

Mikor az ágyban fekszek,
mindig arra gondolok,
hogy azt az ezer dolgot,
szépet, amit tőled kapok
hogyan viszonozhatom.
El soha nem titkolom,
hogy nekem Te vagy a fény a csillagon...

Te vagy a Nap az égen,
Te vagy a Hold az éjben,
Te vagy az édes az ízben,
Te vagy a szép az éjben,
Te vagy aki megnevettet,
Te vagy aki kényeztet.
Te vagy,akit ölelhetek,
Te vagy, akit szerethetek.

Több vagy mint az első szerelmem,
Mert csak is Te vagy az egyetlen.
Mást szeretni már nem is tudok
És míg vagy, soha nem is akarok.
A lelkemben érzem a melegséget,
mikor itt fekszel mosolyogva mellettem.
Te vagy a legszebb dolog itt az életben,
elveszíteni Téged olyan lenne,
mintha szemem világát vennék el.
Többé már nem látnám a világot,
csak a rosszat és a szomorúságot!

Szerelmed gyötrő lángja, szúr, éget, fájdalmat okoz
Kioltja szivem tűzcsokrát, állandó fagyot hoz
Ha szeretnél
Nem éreznék lelkemben melletted is magányt
Ha szeretnél
Nem azt válaszolnál belül kérdésedre: Szeretsz? ... Talán
Ha szeretnél
Felfognád életem felett mekkora kezedben a hatalom
Ha szeretnél
Nem ez maradna mindig mikor hazamész: fájdalom
Ha szeretnél
Szemed nem sírt, nem hazudott volna
Ha szeretnél
Fájdalmat okozni szívednek..... soha nem volt oka
De te nem szeretsz! Már előttem rég megtaláltad a tökéletest!
De te nem szeretsz
Hazudj az ő szemébe, vele teljen neked el az est
De te nem szeretsz
Fájdalommentes életem, rögtön fájt mikor megismertelek
De te nem szeretsz
Kérlek vele ismertesd meg milyen a fájó szerelem!

Tudod mi a Bánat?
Várni valakit, aki nem jön többé
Eljönni onnan, ahol boldog voltál,
Otthagyni szívedet örökké.
Szeretni valakit, aki nem szeret Téged
Kergetni egy álmot, s soha el nem érni
Csalódott szívvel mindig csak remélni
Megalázva írni egy könyörgő levelet
Szívdobogva várni, ó, nem jön rá felelet
Szavakat leírni, mik szívből fakadnak
Rózsákat öntözni mik elhervadtak
Hazudni hamis lemondással
Hazamenni könnyes zokogással
Otthon átsírni hosszú éjszakákat
S imádkozni, hogy ő meg ne tudja, hogy mi a BÁNAT!

Elmegyünk egymás mellett s az arcod
Rám nevet, kacagva köszöntelek Én is,
de hangom kissé megremeg
S nem venné észre rajtam senki sem,
hogy titokban könnyes lett a két szemem.
Egy halk sóhaj ez volna minden,
S mennék tovább csendesen.

Ha valaki azt kérdezné Tőlem:
Mit jelentesz Te Nekem?
Talán könnyelműen azt felelném:
-Semmit, semmit csupán.... az ÉLETEM!

Most nem lát nem hall nem is érez
Most vár csak vár hisz ezer szívből vérez
Most ezer szívnek ezer fájdalma is kevés
Hogy leírja mit érzett mikor azt mondták elég

Összecsuklott mint megtiport áldozat
Összeomlott mint hősök előtt a vár fala
Összedőlt mint egy apró emlék
Összetörték szerelemes lelkét!

Most már nem figyel az élet szépére
Most már nem fülel a halk zenére
Most már nem kér az élettől mást
Csak lássa szeméből a szerelmes pillantást
Ő az akit ha meglátok
egy pillanat alatt meghátrálok
Ő az akivel hosszú időn át
ismertük egymás minden gondolatát!

Most már nem tudom mit higyjek
azt hittem ismerem de mégsem
Rám nézett és összetört egy másodperc alatt
azt mondta a szerelem most már nem ugyanaz!

Szeretem és ezt nem is titkolom
Szeretem mert ő lett a napom és csillagom
Szeretem mert ő az aki ha rám nevet
Boldogságtól sírva kezei között halok meg!

Nem hagyva mást, csak csalóka reményt,
Hogy talán még felvirrad, s meglátom a fényt.
Azt a fényt, melyet csak te adhatsz nekem,
Kérlek, had ne éljek ezután sötétben!